Információk iskolánkról:
Gárdonyi Géza

Gárdonyi Gézáról:

Az egri remete

Egerben, a Királyszéki városrészben áll egy hangulatos tornácos ház. Háttérben, a völgyben látszik a sok apró ház, távolabb a Mátra csúcsai. Itt élt és alkotott élete utolsó évtizedében az "egri remete", Gárdonyi Géza, a magyar irodalom egyik jelentős írója, iskolánk névadója.

Ha rá gondolunk, az egri vár egykori hősei jutnak eszünkbe, akiknek emberi nagyságát, a haza iránti önzetlen szeretetét Gárdonyinál megragadóbban senki nem hagyta örökül ránk.

Ki volt, hogy élt, mit hagyott ránk az "egri remete"?

 

Édesapja, Ziegler Sándor legendás résztvevője volt az 1848-as szabadságharcnak. Gépészmester, egy bécsi vasgyár tulajdonosa, aki ezt a vagyonát áldozza fel, és Pesten, a Váci úton fegyvergyárat létesít. Fegyvereket gyárt Kossuth hadseregének. A világosi fegyverletétel után menekülnie kell. Bécsen át Budára, majd szülőföldjére, a Sopronhoz közeli Nemeskérre megy. Itt saját keresztapja, Erdélyszky Mihály- feljelenti a hatóságoknak. Az a bécsi gyáros mentette meg hamis igazolványokkal, akinek a gyárát eladta.

Az édesapa, amikor életéről mesélt gyermekeinek a magyar történelem legdicsőbb napjairól számolhatott be személyes élményként.

Petőfi Sándorral jó barátságban élt.

Az édesanya, Nagy Teréz alacsony termetű, szabályos madonnaarcú, az anyai szeretet megtestesítője. Kevés szó esik róla a családi krónikában, de mindenütt ott érezzük őt is a háttérben, ahogy a meleg otthon megteremtésén szorgoskodik.

Gárdonyi Géza második gyermekként született a családban. Összesen heten voltak testvérek, írónk kivételével gyermek-, illetve ifjúkorukban meghaltak.

1863. augusztus 3.- án reggel 8 órakor Agárdon született Gárdonyi Géza. A család egyik uradalomból a másikba vándorolt, mivel az édesapa gyakran változtatta gépészként munkahelyét. 12 állomáshelyen fordult meg családjával. Gárdonyi Géza a sok költözködés miatt gyakran változtatta iskoláit.

Az elemi iskolai tanulmányok befejezése után a szülők sokat tűnődtek, hol tanítassák az értelmes, fogékony gyermeket. Választásuk végül a sárospataki kollégiumra esett. Napokig, hetekig készítették fiúkat az útra.

A család vándorlásának következő állomása a főváros. A Széna téri -később Lónyay utcai -református gimnáziumba jár Ziegler Géza. Itt kezdett verseket írni.

15 éves korában édesapja akaratára az egri tanítóképezdében tanul tovább. Másodéves korában meghal édesapja. Az egri érsek anyagi támogatásával tudja csak folytatni tanulmányait.

Egri képzős korában próbálkozik komolyabban az írással.

Drukk címmel szöveges, rajzos diáklapot szerkeszt.

A képző befejezése után a nyarat és az őszt édesanyjánál, Szőlősgyörökön tölti.

Négy évig - 1882-1886-ig - tanítóskodott Karádon, Devecseren, Sárvárott és Dabronyban. Ez a négy év a szenvedés időszaka volt Gárdonyi életében. Amíg tanított, teljes szívvel tette. Igényes és következetes volt. Nemcsak oktatott, nevelt is, mindenek előtt a haza szeretetére.

A tanítói éveket az újságírói, írói évtizedek követik. Hirtelen elhatározással felhagy a tanítóskodással, és elszegődik egy győri laphoz - a Hazánkhoz - újságírónak. A lapot Pereszlényi György protestáns lelkész szerkeszti. Gárdonyi náluk lakik. Pereszlényiék családtagnak tekintik. Gárdonyi szobájában - emlékezik Pereszlényiné - a padlón sok könyv és hírlap hevert. A fiatalember kezében állandóan ott füstölgött a pipa. A háziak titokban pipás kántornak, pipamatyóknak nevezték Gárdonyit. Három hónapig lakott náluk, aztán megnősült. Felesége Csányi Molnár Mária - Mariska -. Házasságukból három gyermek született. 1892 nyarától már nem élnek együtt, a házasság válással végződött.

Közben kivált a Hazánk munkatársai közül. Győri tartózkodása idején szerkesztette a Tanítóbarát című folyóiratot. Újságírói útja Győrből Szegedre vezetett. Először a Szegedi Híradó foglalkoztatja, később a Szegedi Naplóhoz kerül. Szeged fontos állomás Gárdonyi életében. Erről tanúskodik a megható búcsúlevél is, amellyel elköszön a várostól.

Pestre utazik, állást keres. A Magyar Hírlap belső munkatársa lesz. Újságírói élményeit a Parlamentünk jeles figurái című kötetében összegzi.

Gárdonyi belefárad a mindennapos újságírói robotba. Naplójegyzetei tanúsítják: egyre jobban vágyik arra, hogy szabad, független író lehessen. 1894 fontos év Gárdonyi életében. A Nemzeti iskola hasábjain megjelenik A lámpás, majd még három könyve: Parlamentünk jeles figurái, Április / verseskötet /, Novellák és tárcák.

Gárdonyi a városi életet ridegnek, embertelennek tartja. A falu felé fordul. A Novellák című kötet a falu dicséretével kezdődik.

1896 októberében Egerbe látogat. Lefényképezi az egykori diákszállót, a Líceumot, sétál a vár sáncain. E látogatás után határozza el, hogy itt telepedik le. Házat vásárol, édesanyja irányítja a felújítási munkákat.

Itt, az egri magányban születnek a nagy művek. A sor Az én falummal kezdődik. Ez a könyv egy vidéki tanító márciustól márciusig írott feljegyzéseit tartalmazza. Szeretné megmutatni a falu igazi arcát, a vidéki ember mélyebb lelkületét. Hangulatokat, érzéseket ábrázol. "Minden szép, amit szeretettel nézünk."- vallja.

Gárdonyi Géza Egerben végre nyugalmat lelet. Élvezete a kertet, a kilátást, a jó levegőt. Élvezte a természetet. Egy szép öregkori szerelem is gazdagítja életét. Az igazi szenvedély, a múlt felfedezése is Egerben teljesedik ki.

Gárdonyi Géza olyan regényt akart írni, amely saját korának létkérdésére, az ország függetlenségére irányítja a figyelmet. Lelkiismeretes, gondos anyaggyűjtésbe kezd. Könyvtárakat, levéltárakat látogat. 1899. június 5.- én kerül haza Egerbe. Hihetetlen gyorsan lát neki az írásnak.

A Pesti Hírlap 1899. karácsonyi számában kezdi közölni az Egri csillagokat. A mű a hősiesség, a hazaszeretet, az önfeláldozás eposza.

Gárdonyi Géza ebben az időben különös életet élt. A csöndes egri házból néha hetekig ki sem mozdul, dolgozik. Ilyenkor a család tagjaitól sem tűri, hogy zavarják. Csupán esténként sétál egyet a kertben, amelyet maga gondoz.

Titkosírással naplót vezet, amelyet csak 50 év után tud megfejteni az utókor. Gárdonyi életének legsúlyosabb ellentmondásairól beszélt a legkevesebbet. Elrontott házasságát, kínzó magányosságágát örökre eltitkolta az olvasok elől. "A láthatatlan ember, az egri remete"- mondogatják róla a kortársak.

A nagy mű, A láthatatlan ember alig négy hónap alatt készült el. Gárdonyi az előszóban megvallja: "Hát én volnék a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki."

1904-ben Fűzfalevél, nyárfalevél címmel verseskönyvet jelentet meg. Gárdonyi a "műfajok királynéjának" nevezi a verset.

" A próza morgó malom kelepe.

A vers a szívnek hárfa-éneke." - írja.

Hangja a versekben mindvégig halk, csöndes, visszafogott.

A verseskötet után ismét regények sora következik: Az öreg tekintetes,

Az a hatalmas harmadik, Isten rabjai. Gárdonyi naplójából tudjuk, hogy még a 90-es évek közepén került kezébe Szent Margit legendája. Szerb Antal szerint megszületik a legendából a "legjobb magyar történelmi regény" az Isten rabjai.

Utolsó, befejezett regénye: Bibi. Naplóformában vall benne legbelsőbb vívódásairól, bár az első lapra ezt írta: "nem regényes életregény." A könyv 171. oldalán Gárdonyi József- az író fia - lábjegyzete olvasható: "Ez a regény utolsó sora." A folytatást Gárdonyi József írta meg az édesapja jegyzetei alapján.

Gárdonyi Géza 1922 tavaszán még ki-kiül a kertbe kedves virágai közé. Szemlélődik, pipázik, jegyezget. Már gyakran betegeskedik. Eljön az ősz, és ezt írja naplójába: "1922. okt. 13. Csepergős idő. Feküdtem." Ezek az utolsó sorai. Többé nem kel fel.

Október 30-án este elbúcsúzik fiaitól, édesanyjától, ahogy szokta. Hajnalban tér örök nyugalomra.

Végrendeletében meghagyta, hogy csendben, éjszaka temessék el. Nem így történt. Nagy pompával fáklyák lobogása mellett temették. Sírhelye az egri Bebek bástya lett.

Gárdonyi Géza Általános Iskola Sopron

Ugrás a lap tetjére